Így nem tudja a gyerek még véletlenül sem videojátékokban elkölteni a családi vagyont

Az elmúlt években nem egy és nem két esetben hallottunk olyan híreket, melyek szerint nagy galibát okozott egy otthon gazdátlanul hagyott bankkártya, ugyanis a gyerekek úgy érezték, ennek segítségével megkönnyíthetik az előrejutást valamelyik videojátékban, vagyis konkrétan mikrotranzakciókra, azaz játékbéli költésekre szórták el apa és anya félretett pénzét. Itt elsősorban nem arra kell gondolni, hogy a gyermek megvesz egy sima videojátékot a szülő tudta nélkül. Sok játékban vannak beépített extra költségek, melyekkel extra felszereléseket, karakterkinézeteket, vagy gyorsabb szintlépéseket biztosíthat magának a játékos, sőt bizonyos sportjátékokban, például a legtöbb sportjátékban virtuális kártyacsomagokat is lehet vásárolni, hogy aztán az ezekből bontott “lapokból”; állítsuk össze focicsapatunkat. Az ilyen csomagokra pedig a világ pénze sem elég.

Egészen extrém esetekről is hallottunk már, 2019-ben például egy gyerek véletlenül 13 hónap leforgása alatt 13 ezer dollárt, vagyis akkori árfolyamon picivel több mint 3,6 millió forintot költött el játékbeli dolgokra – legalábbis édesanya szerint véletlen volt az egész, mivel gyermeke “csak összevissza nyomkodta a gombokat”.  Ha más nem szeretné, hogy gyereke “véletlenül” 13 hónapon át költse a családi vagyont, akkor érdemes pár dologra nagyon odafigyelni. A bankkártyás online utalásoknál most már kötelezően használni kell a bankunk saját online azonosítását (akár applikáción keresztül, akár valamilyen token formájában), de például a közvetlenül a játékkonzolon keresztüli tranzakciók úgy működnek, mintha a boltban használtuk volna a kártyánkat, nem átutalásnak, hanem sima vásárlásnak minősülnek, azaz alapesetben nem blokkolja őket semmi és senki.

Épp ezért nagyon fontos, hogy mi építsünk be extra biztosítékokat a vásárlási folyamatba. Minden konzolon korlátozható (mondjuk kóddal, jelszóval levédhető), vagy akár teljesen le is tiltható a vásárlás. Minimum a jelszavas megoldást érdemes használni, így véletlenül sem történhet meg az, hogy a gyerekek össze vissza nyomkodják a gombokat, és milliókat költenek. 13 hónapon át. Mindezeken felül pedig természetesen a megfelelő kommunikáció
jelentőségét itt sem lehet elégszer hangsúlyozni: ha a gyermek tisztában van a pénz értékével, pontosan tudja, mi a különbség a játékbéli aranytallérok és kristályok, valamint a valós fizetőeszközök között, akkor már egy sokkal biztosabb alaphelyzetből indulunk. A véletlenek kivédésére pedig ott vannak a jelszavas védelmek.

Ha pedig tényleg arról van szó, hogy véletlen vásárlás történt, akkor mindig fel kell venni a kapcsolatot az adott platform ügyfélszolgálatával, ugyanis jó esetben egyáltalán nincs veszve a dolog. Konkrét videojátékok megvásárlása után eltérő szabályozás jellemző a platformokra. PC-n a Steam esetében adott játékóra után bukható el a pénzvisszatérítés lehetősége, a PlayStationön vásárolt játékok árát viszont addig a pontig lehet csak visszakérni, míg el nem kezdtük őket letölteni (ez már csak azért is problémás lehet, mert bizonyos beállítások mellett automatikusan elindul a letöltés) – bár persze kivételek itt is vannak, alapos indokok mellett nem teljesen lehetetlen a konkrét letöltés után sem a visszatérítés. Az Xbox rendszer jóval megengedőbb, itt megfelelő indoklás után elég valószínű, hogy sikerül visszaszerezni a játék árát.