Komoly változások jönnek a tinik védelmében az Instagramon, de a szülőknek is tenniük kell gyermekeik biztonságáért
Az Albertai Egyetem nemrég közzétett egy új tanulmányt, ami szerint azok a gyerekek, akik naponta két órán át, vagy pedig ennél is több időn keresztül ülnek képernyők előtt (legyen szó tévéről, számítógépről, tabletről vagy mobiltelefonról), 7,7-szer nagyobb valószínűséggel felelnek meg a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, vagyis az ADHD kritériumainak, mint azok a kortársaik, akiknél maximálisan napi 30 percben merül ki a képernyőidő.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy az elmúlt 20 évben nőtt az ADHD aránya a gyerekeknél. Dr. Piush Mandhane, a tanulmány vezető kutatója, a kanadai Edmontoni Albertai Egyetem gyermekgyógyász docense az ABC Newsnak a következőket mondta el: “A gyerekeknek már 3-5 éves korukra egészséges kapcsolatot kell kialakítaniuk a képernyőkkel. Adatainkból az tűnik ki, hogy napi nulla és 30 perc közötti az optimális képernyőidő.”
Számos különböző ajánlás létezik a képernyőidő kapcsán, de a legtöbb forrás megegyezik abban, hogy ezt maximum napi egy órában érdemes korlátozni. Az Albertai Egyetem friss eredményei alapján azonban még lentebb kellene vinni a limitet, és mindössze 30 percnél meghúzni a határt. Egyáltalán nem mindegy persze, hogy mit néz a gyerek és főleg kivel. Erősen javallott a szülőnek ilyen idős korban még kivétel nélkül mindig a gyerek mellett lenni, és vele együtt nézni például a meséket, hogy bármikor felelhessen a kicsiben felmerülő kérdésekre, elmagyarázhasson neki bármit. Így a szülő tudja a gyermeket átvezetni az új élményen, nem teljesen egyedül kell megbirkóznia a kisgyereknek a számára teljesen új dolgokkal.
A fentebb említett kutatás azt is konkretizálta, milyen problémák léphetnek fel azon gyerekeknél, akiknél a napi képernyőidő meghaladja a két órát: az ilyen gyermekek esetében gyakoribb a viselkedési problémák megjelenése, figyelmük pedig gyengébb lehet. A mentális egészségügyi problémák viszont ritkábban jelennek meg olyan gyermekeknél, akik hetente két vagy több órát töltenek valamilyen strukturált fizikai aktivitással, testmozgással. Tisztán ok-okozati összefüggést ugyan nem sikerült megállapítani, de a tanulmány elkészítése során mégis arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a gyermek megfelelő képernyőidejét az óvodás korban a legfontosabb lefektetni.
Dr. Piush Mandhane konkrét tanácsokat is adott az optimális képernyőidő belövéséhez. Véleménye szerint mindenképp ki kell használni a különféle alkalmazások beépített lehetőségeit, így előre be lehet állítani, hogy adott idő eltelte után automatikusan kikapcsoljon az eszköz, amit néz a gyermek. Ugyancsak fontos egy fix, előre megbeszélt lefektetési idő, amihez amikor csak lehet, tartania kell magát a szülőnek és a gyereknek is. Legalább egy órával lefekvés előtt pedig mindenképpen ki kell kapcsolni minden képernyőt. “A több képernyőidő kevesebb alvásidővel egyenlő” – mondta Mandhane. Végezetül hozzátette, hogy ösztönözni kell a gyerekeket a fizikai aktivitásokra, a sportra, az iskolán kívüli strukturált testmozgásra, ezzel kialakítva bennük az aktív életmódra való igényt – ettől is javulhat a koncentráció, és hosszabbá, jobbá válhat maga az alvás is.
A kutatás a jövőben is folytatódik, most épp arra szeretnének fényt deríteni, hogy miként befolyásolhatja a gyermekeket az, hogy mely napszakban ülnek képernyő elé.
