Mitől félnek igazán a videojátékozó gyermekek szülei?

A digitális lét rengeteg új, korábban teljesen ismeretlen kihívás elé állítja napjainkban a szülőket és pedagógusokat, a videojátékozás témaköre is ezer és egy kérdést vet fel, melyekre fontos, hogy pontos és közérthető válaszokat kapjon az ember feltevések, hiedelmek és féligazságok helyett. Többek között ezért is született meg a Good Gamer kutatása (melyet a Generali a Biztonságért Alapítvány támogatásával az eNET készített). Az összesen 803 szülő és 572 gyermek bevonásával, online kérdőíves adatfelvétellel, 2021 szeptembere folyamán készült kutatás elsődleges célkitűzése a játékokkal szemben felelős gondolkodás alapjai megteremtése volt.

A kutatás eredményeinek boncolgatását három külön cikk bontottuk. Az első elemzésben a gyermekek videojátékozási szokásait, valamint a szülői attitűdöt és biztonságérzetet mutatjuk be. Most pedig a második részben a először a szülői perspektíván keresztül szemével is a téma mögé nézünk, majd a harmadik anyagban megfordítva a fókuszt a gyermekek oldaláról vizsgáljuk ugyanezt.

A szülők válaszaiból örömteli megállapításra juthattunk, hiszen kiderült, hogy a szülői társadalom digitálisan érett, a videojátékozás szabályozására a többség használ valamilyen szoftveres megoldást. A játékidő, és annak optimális korlátainak megállapítása fontos dolog, a válaszadó szülők pedig ezt elmondásuk alapján képesek is kordában tartani, sőt nem is aggódnak miatta. Ugyanez ez a helyzet a videojátékozás anyagi vonzatával, vagyis a játékvásárlással és a játékon belüli költésekkel, itt is érvényesülni tud a szülői kontroll. Vass Dorottya, az eNET vezető kutatója a Képernyővédő podcast első adásában kiemelte, a szülőknek lehetőségük van letiltani a különféle banki alkalmazásokat, korlátozhatják egészen pontosan milyen játékokra és játékokban költhetnek a gyermekeik.

Akad viszont más, ami miatt aggódnak a szülők. Ilyen például a gyermek személyes adataival való visszaélés veszélye, ennek kapcsán többeknek vannak már saját rossz tapasztalatai is. Ugyancsak tartanak a mozgáshiánytól, vagyis arról, hogy a videojátékozás az egészséges testmozgás rovására megy, gyakorlatilag nem áll fel a gyermek a képernyő elől, illetve félnek attól is, hogy a játék során vírusok kerülhetnek a számítógépre – nem kevesebb mint tíz százalékuk esetében történt is ilyen eset. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy midenképpen számítógépünkön és mobilkészülékeinken is használjunk naprakész, friss vírusirtó programot. Ezek már egy adott webes felületre való belépés előtt figyelmeztetnek bennünket arra, hogy könnyen lehet, vírusfertőzés veszélyével nézünk szembe.

A függőség is fontos téma, amely miatt szintén nem kevés szülő aggódik, de fontos megjegyezni, hogy a tényleges függőség indikátorai, kiváltó okai közül jellemzően csak egyet-egyet véltek felfedezni gyermeküknél, és azt sem állandó jelleggel, valódi függőségről tehát igen ritkán beszélhetünk csupán. Ha a gyerek szeret játszani, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy függő is lenne. Függőségről akkor beszélhetünk, ha a játékok miatt elhanyagolja mindennapi kötelezettségeit, valamint saját magát is.

Érdekes aspektus, hogy a szülői féltés ellenére tízből négy szülő tud olyan, a gyermek videojátékozása során előfordult eseményről, amiből akár gond is lehetett volna, és amit így nem engedett volna, ha gyermeke előre rákérdez. Ezért is nagyon fontos, hogy kialakuljon a megfelelő kommunikáció és bizalom a gyermek és a szülő között, ezt pedig már egészen kicsi kortól építeni kell, nagyon nehéz kamaszkorban a nulláról indulva feltornázni.

Természetesen nem csak a szülők, hanem a gyerekek oldaláról is megvizsgálták a felmérés során a videojátékozási szokásokat. Erről részletesen cikksorozatunk harmadik felvonásában fogunk írni.